1. rész

Szemem nehézkesen felnyitottam, s próbáltam körül nézni. Nem láttam mást, csupán azt, melyet a sűrű, sötét erdő gomolygó ködje látni engedett. Nagy nehezen feltápászkodtam és lenéztem a ruhámra. Piszkos volt, szakadt, s néhol vérfoltok borították. A kezem és a combom tele volt hegekkel, amik olyanok voltak mintha frissen kerültek volna oda. Lábam bevérzett, mintha egy nagy erős kéz szorongatta volna meg. Nagy levegőt vettem és körülnéztem. Szinte vak sötétség volt, egyedül a hold fénye szűrődött át a sűrű ködön. Szívem úgy kalapált a félelemtől, hogy az már szinte fájt, de nagy nehezen erőt vettem magamon,hogy tovább álljak. Minden egyes léptemet recsegés és susogás kísérte, hiszen talpam alatt rengeteg levél és gally volt.Hosszú idő telt el azóta, mióta elindultam. Kicsivel messzebb megpillantottam egy építmény kontrasztját a hold fényében. Gyorsabban szedtem a lábaimat a ház felé, hogy legyen hol lepihennem éjszakára. Mikor már teljesen tisztán látszódott az épület egy pillanatra megilletődtem. Először egy teljesen átlagos háznak bizonyult, majd közelebb érve vettem észre, hogy a deszkák és a lécek ingatagok, korhadtak. Az ajtó tárva nyitva volt, de  a szúnyogháló be volt zárva, ami természetesen nem sokat ért, hisz a háló már elkezdett foszlani. Néhány ablak meg volt repedve és már csak a lélek tartotta bennük az erőt. Néztem a házat, egyszeriben az a különös érzésem támadt, hogy valaki figyel. Tekintetem lassan az emeleti ablakra emeltem, ahol egy sötét alak illant el. Szívem hevesebben kezdett verni, de próbáltam magam nyugtatni azzal, hogy csak beképzeltem és semmi nem volt ott, hogy ezt csak a sokk hozza ki belőlem. Miután sikerült lenyugtatnom magam beléptem a házba. Rozoga lépcsők, öreg képek, s poros, régi bútorok tárultak elém. Szétnéztem a ház alsó szintjén. Benéztem minden szobába,az egyikben találtam egy ócska, poros petróleum lámpát és egy doboz gyufát.Megpróbáltam meggyújtani a kanócot. Az összes gyufa kialudt mielőtt sikerrel járhattam volna.A legutolsó gyufa megkönyörült rajtam, s meggyulladt. Az üvegben táncoló apró láng fénye egy kissé megnyugtatott. Tovább haladtam a földszint bejárásával. Benéztem minden szobába, kivéve egybe, mely zárva volt. Érdekelt volna, hogy hogyha benyitok mi tárulkozik elém,így benéztem a kulcslyukon, de semmit nem láttam mindössze a masszív, áthatolhatatlan sötétséget, így továbbhaladtam. A földszint kihalt volt, így az emelettel foglalkoztam. Minden egyes léptemnél egyre hangosabban nyikorgott a padló, s már szinte fent voltam, mikor úgy hallottam, hogy nem csak az én léptemre ropognak a lécek. Gyors hátrafordultam, sehol semmit nem láttam. Felértem az emeletre és benéztem minden egyes szobába. Abban a szobában, melyben valószínűleg kintről egy árnyat láttam, zárva állt és émelyítő szag és halk neszek szivárogtak ki az ajtó alatti résen. A félelemtől és a fáradtságtól már szinte összeestem, úgyhogy lementem a földszintre az egyik szobába és lefeküdtem aludni, s a lámpát égve hagytam, hogy a fény egy kis megnyugvást adjon az álmomhoz. Az ágy kissé büdös és kényelmetlennek bizonyult, de próbáltam nem foglalkozni vele. A takarónak és a párnahuzatnak dohos szaga volt, s szúrós dolgok döfték át a felületét. Becsuktam a szemem, s pár pillanat elteltével már nem tudtam magamról.
(...)
Körülbelül hajnali három körül lehetett, mikor vízcsöpögést és szuszogást hallottam. Először nem értettem,hogy ez mi lehet, de nagyon megijedtem. Kikeltem az ágyból, magamhoz vettem valamit, ami fegyverként is használható és az egyetlen itteni barátomat, a lámpást. Amikor elsétáltam a lépcső melletti poros szekrény mellett valamire felfigyeltem. A lámpa fényében megcsillant egy apró kulcs. Odanéztem és azonnal magamhoz vettem, hátha jó lesz még valamire. Követtem tovább a hangot, mikor ahhoz az ajtóhoz értem, mely zárva állt. Megálltam a szoba előtt és hallgatóztam, így bebizonyosodott, hogy ebből a részből jön a morajlás. Belepróbáltam a szinte még újnak tűnő kulcsot a rozsdás zárba. Szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre akkor még nem tudtam, de az bizonyos volt, hogy a kulcs nyitotta a zárat. Hallottam, hogy a zár kinyílt. Az ajtó lassan monoton nyekergő hangon tárta fel a vízzel teli sötét folyosót elém. A folyosó kanyarulatában lévő ablakon beszűrődő fehér, fagyos hold fényében megcsillant egy hatalmas nagy nem e-világi szempár. Halk, távoli csobbanásokat hallottam. A szempár egyre közeledett. A csobbanások egyre gyorsabbnak, hevesebbnek, valamint közelebbinek tűntek. Ekkor ijedtemben elejtettem a lámpát ami eltört. Mikor a szempár már félelmetesen közel volt, akkor realizáltam magamban, hogy ez a lény közeledik.Mikor a lény sötét kontúrja fölém emelkedett minden elsötétült..